Milyen élmények hatására kezdtem érdeklődni a homeopátia iránt?
Amikor először találkoztam a homeopátiával, még alig nőttem ki a kamaszkorból. Egy kis könyvet olvastam róla, és azonnal tudtam: ha bármikor beteg leszek, én vagy a családom valamelyik tagja, én ezt szeretném alkalmazni. Megragadott az a szemlélet, hogy a testi és a lelki bajokat nem választja szét, hanem egységben néz rá és kezeli. A gyógyításnak pedig az a módja, ahogy nem pusztán a tüneteket akarja eltüntetni, hanem a kiváltó okokkal együtt ragadja meg és transzformája.
Pár év múlva, amikor kisfiam 1 éves kora körül először lett beteg, és köhögésére rögtön közölték, hogy ez allergiás, és azonnal nagyágyúval lőttek volna rá – akkor eljött az idő, hogy keressek valakit, aki homeopátiás szemlélettel kezeli a problémát. Akkoriban kezdtek képződni Magyarországon az orvosok (és nemorvosok) a szocializmus több évtizedes tiltása után. Sikerült találni valakit, aki néhány apró fehér golyócskát adott – a köhögés gyorsan elmúlt.
A következő alkalom akkor adódott, amikor erős influenzában betegedtem meg, és egy Oroszországból jött homeopata orvoshoz kerültem, aki komplex, számomra új módon kezelte a betegséget. Pár hónap múlva azzal is felkerestem, hogy újra várandós vagyok, és szeretném természetes úton megszülni a babát (az első gyermek császármetszéssel jött a világra). Javasolt szereket, adagolást – és aztán a szülés valóban természetes úton, aránylag könnyen meg is tudott történni.
Innentől sűrű a történet, ahogy szaporodtak a gyermekek, a gyermekbetegségek, elvégeztem egy szülőknek szóló alaptanfolyamot, és alkalmaztam a családban és a környezetemben a homeopátiás szereket, később pedig elvégeztem a CHE homeopátiás iskolát.
Na de, nem lehet, hogy homeopátia nélkül is meggyógyultatok volna? – kérdezhetné bárki, jogosan. De lehet, valóban. Sosem tudhatjuk biztosan, hogy spontán, külső beavatkozás nélkül mi történt volna. De az látható, hogy pl. homeopátiával kezelt gyerekek számára szinte sosem (vagy ritkán) szükséges antibiotikumot felírni. Egy franciaországi felmérés szerint, (ahol a háziorvosok fele ajánl homeopátiás szereket is a betegségekre) a homeopátiával kezelt betegek számára fele annyi antibiotikumot és szteroidot írtak fel. Nagyon sok klinikai tapasztalat szól a homeopátiás kezelés hatásosságáról!
Miért az idegenkedés akkor a homeopátiás kezeléstől? Több lehetséges ok közül én egyet szeretnék kiemelni: a szerek alkalmazhatóságát. A nyugati medicina hétköznapi szerei laikusok számára egyszerűen átláthatóak, azonnal hatnak (pl egy fájdalomcsillapító), nem kell hozzá képzés, vagy képzett személyhez sem szükséges fordulni. A háziorvosnál sem szükséges 1.5 órát eltölteni részletesen elbeszélve a bajunkat, 10-15 perc alatt már a kezünkben a recept. Rövid távon tehát: egyszerű, gyors, hatékony, és saját kézben tartható. A hosszú táv, a teljes ember állapota más kérdés. Egy élet több évtizede, annak betegség-összefüggései a gyors enyhülés keresése közben nem ötlenek fel. Ha felmerül ez a szempont is, akkor viszont elkezdjük kerülni a nyugati orvoslás kémiai szereit (azok hosszú távú hatásai miatt) és holisztikus kezelési módok felé fordulunk. Ezek egyik legszebb példája a homeopátia.
Tehát, hogyan, miben gondolkodunk? Ez itt a kérdés. Számomra egyértelmű, hogy az egész ember jól-léte a fontos, testileg-lelkileg.
A sok évtized alatt többször is megtapasztaltam ezt a komplex hatást magamon és másokon is. Nekem pl. testileg általában nem volt súlyos bajom, de lelkileg annál inkább. Akadályoztak régi traumák hatásai, családi minták, családi betegség-hajlamok. Egy-egy jól megválasztott homeopátiás szer, gyógyulási folyamat hatására nem csak a testi tünetekben következett be gyógyulás, hanem több energiám lett, könnyebbé vált a magam útjára lelni, azt követni.
Ha szeretnéd ezt a módszert alkalmazni, akkor keress egy olyan homeopátiás szakembert, akivel működik a „kémia”. Én is szívesen fogadlak!
