Sok éve szervezek, vezetek kreatív, alkotó csoportokat, nyári alkotótáborokat. Sokszor azt érzem: ez milyen jól sikerült! Mély elégedettség, öröm, hála van bennem. Máskor kevésbé teljes az élmény, de hát az alkotás már csak ilyen, hullámzó természetű. Néha mélyről, szinte a lelkünkből vagyunk képesek alkotni, máskor meg kísérletezünk, játszunk, és az is előfordul, hogy valamire rágörcsölünk és időbe telik, míg ez feloldódik.
Azt vettem észre, hogy a szándékunk és a tudatállapotunk nagy mértékben befolyásolja, hogy az alkotásnak mely szintjét vagyunk képesek megélni.
Ami engem mozgat, hogy szervezzek, vezessek kreatív csoportokat, az pont az, hogy a mély kapcsolódást, a „lélekből alkotást” minél inkább meg tudjuk tapasztalni. Mit is jelent ez? Miért vagyok benne ebben a „csoportozásban”?
A csoport-élményért. Amikor összejövünk, hasonló célokkal, kreatív tevékenységekben, akkor létrejön egy energiatér, ami nem hasonlítható máshoz. Ennek létrejöttét én indítom, de az összes résztvevő is hozzáad, akkor is, ha látszólag nem folyik bele a közösségbe. Ebben a térben kreatív erő van, ami hatalmas segítség az alkotásban. Ebben a térben az elmélyülés és önMAGunkhoz kapcsolódás ereje felszorzódik. A csoportokon azt tapasztalom, hogy a résztvevők megtelnek alkotókedvvel, lendülettel, szinte maguktól születnek a művek, és olyan dolgokra is képesekké válnak, amire előtte nem is gondoltak. Nem gond, hogy előtte nem volt ötletük, vagy fáradtan, nyűgösen érkeztek. A kreatív erő felszabadulása öngyógyító folyamatokat indít el. Ez engem mély elégedettséggel és örömmel tölt el!
Ennek a térnek a megszületéséhez nagyban hozzájárulnak a foglalkozásokon a meditációk. Relaxáció és belső képek behívása, a belső fókusz megteremtése alkotás előtt, amely lehetőséget ad arra is, hogy mindenki a saját témáján dolgozzon magában. Ez a mániám! A kíváncsiságom mozgat: hova visz engem, minket a meditatív állapot? Mire kapunk inspirációt? Odaadni magunkat a kiszámíthatatlannak, a változásnak, a váratlannak, hagyni, hogy történjen, ami történik.
A festés öröméért, hogy tanítsak és tanuljak. A tapasztalásért, az élmények megosztásáért.
ÖnMAGamaért, önMAGunkért. Mi az, amit így nevezek? A belső középpontunk, a belső énünk, akit béke, öröm, inspiráció, teremtőerő, és szeretetként élünk meg. Ami itt zajlik a foglalkozáson, az segíti azt a folyamatot, hogy egyre inkább éljük önMAGunkat. Ez a legfontosabb korunkban véleményem szerint.
A lenti fotók a Belső Forrás kurzuson készültek 2025. jan. 26-án.
Művész, tanító, segítő? Melyik az igazi énem? Az alkotás velem van, mióta az eszemet tudom. A színeket, formákat észrevenni, megcsodálni is nagy élmény, de festékhez jutni, azzal játszani valami csodálatos! A színekkel játszó gyermek öröme kapcsolódik össze bennem az évtizedek során megszerzett festői tudással.